Búcsú

Pacos, miszerint Paczolai Imre gimnáziumi énektanárunk a városi kórusfesztiválra 1966, 67 körül úgy tanította be az előadandókat, hogy egy székre a az első sor mellé ültette Szentkirályit, kezébe adta fantasztikusan szép gitárját, s énekünket Karcsi kísérte. Gyönyörű volt, és annak is hallottuk.
Pacos fantasztikus ember volt – személyiségének nagy szerepe lehetett abban, hogy Karcsi zenész lett. Úgy lett nagy zenész, hogy elsősorban matematikus akart lenni. Jó matektanár. Sikerült mindkettő. Ismerünk egy másik matematikust, aki úgy tudott jó íróvá válni, hogy, habár kényszerből végezte a nem tanári matekot az ELTÉ-n  – éppen Karcsi évfolyamtársaként – az egzakt tudás egy életre meghatározta prózai munkáit. Esterházy Péter, hát persze. 
Alig öt hétre rá, hogy elment, Karcsit is temetjük.
Legkevesebb négy, hat éves korom óta ismerem. A megoldás Pilismarót. Ott nőttünk fel, a parton; nyaranta egy bandában úsztunk, eveztünk, fociztunk, pecáztunk, énekeltünk. Egy viharban úgy ment kettőnkkel a sátorlapos vitorlával a kenu fel Szobra, ár ellen, folyással szemben, hogy attól tartottunk, vagy beleveszünk a háborgó vízbe, vagy jobb híján belefutunk a tiltott határzónába. De megúsztuk. 
Aztán jött az I. István Gimnázium. Igen, a nevezetes, ahová már a gyerekeink jártak, amikor a gazember városvezetés szétverte 2007 körül. Bele is gebedtünk sokan. 
Érettségi után sereg, majd kinek egyetem, kinek főiskola, tanítóképző, első munkahely. Szerelmek, új barátságok, csalódások, tévedések, válások. Még összejártunk, dorogi bulik, ahol ők zenéltek, maróti sörözések, ahol már néhol kisgyerekeink tébláboltak köröttünk.
S elrepült majd hatvan év... nyugdíj körül jó páran újra egymásra találtunk, hol vajon, mint a szépséges Duna mellett, ahol már a mi gyerekeink bandázgattak, sőt, az unokák is – ugyanolyan örömmel, boldogsággal, összetartozással, mint mi évtizedekkel.... 
Sok minden változott, a part is, a házak, táborok, utak, kocsmák; volt akit túl korán elvitt a vágy másfelé, volt akit a szíve: örök messzeségbe. 
És most Ő is, Te is. Istenem, de nehéz.