Őszi nap

Hosszú és igen forró nyár - több fontos könyv újraolvasása során vettem kézbe Papp Zsolt esszékötetét, a Barangolások címűt. Ez a tüneményes szociológus igen fiatalon ment el; Lengyel László mesélte, vagy inkább csak utalt rá, milyen szerencsétlen körülmények között.
A fantasztikusan izgalmas és szép kötet Tájszövetségek című írásában felidézi, hogyan talált el Rainer Maria Rilke sírjához, s kiemeli az Őszi nap bevezető sorát, amely hihetetlen mélyen üt meg: „Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.” Ilyernkor az ember előveszi a verset, aztán körülötte keresgetni kezd, s eljut az eredeti alapműig, felkutatja a létező fordításokat... Mikor négyig jutottam, leírom a facebookon, közben Esterházyt olvasván eljutok a Csokonai Lili-történeten keresztül Nemes Nagy Ágnes Rilke-tűnődéséig, aztán beesik egy fantasztikus műfordítói oldal – Magyarul Bábelben –, ahol „számtalan” Rilke-vers szintén számtalan magyar fordításában tobzódhatunk. Már öt. Nagy az idő...

Herbsttag

Herr: Es ist Zeit. Der Sommer war sehr groß.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren laß die Winde los.

Befiehl den letzten Früchten voll zu sein;
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süße in den schweren Wein.

Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.

*

Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.

A napórákra árnyékod bocsássad
s a szeleket ereszd a földre már.

Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.

Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára
éjszaka olvas, folyton levelez
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja.

(Komlós Aladár fordítása)

*

Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.

Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.

Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

*

Beteljesült. Bő nyár volt s vége van.
Vond árnyaid a napórákra némán
s fújjon a rónán újra szél, Uram.

Rendeld a még éretlent: érjenek;
adj bár két napi délies verőt még,
sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék
nehéz borába végső édeset.

Kinek most nincs, nem épít házat már
Ki most magányos, lesz hosszú időre,
olvas, hosszú levéllel bibelődve
virraszt, s riadtan meg-megállva jár
a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.

(Kányádi Sándor fordítása)

*

Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad.

A napórákon árnyadat terítsd el,

engedd rohanni orkánjaidat.

Érleld be még fanyar gyümölcseid,

két délies napot még adj fölébük,

nehéz borrá hadd forrjon sűrű mézük,

beteljesítve őszöd ízeit.

Ki most hazátlan, nem lesz háza már.

Ki társtalan, soká marad magára,

virraszt, olvas, levelet ír, hiába;

sötét fasorban űzve-hajtva jár,

míg fenn a lombot őszi szél cibálja.

(Rab Zsuzsa fordítása)

*

Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.

Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,

s a mezőket szélbe borítva szeld.

Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;

add, még két napjuk délszakibb lehessen,

s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,

csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.

Nem épít már, ki most hajléktalan.

Hosszú magányra vár, ki most magányos.

Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,

és az allékat járja nyugtalan,

mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.

(Tandori Dezső fordítása)