Az orosz csoda

Olvasom, új filmcsatorna érhető el egy általam nem ismert szolgáltató ajánlatában, orosz nyelvű filmek kezdetektől máig. Inkább nem idézem egyik kommentet sem, a gőgös műveletlenség megállapítása enyhén eufemisztikus velük kapcsolatban.

Nem csak azért ingerel ez, mert megszállott ruszofil vagyok, hanem azért is, mert az orosz (és szovjet!) kultúra döbbenetes dolgokat produkált az évszázadok alatt, és diktatúra ide, vagy oda – hiszen végig abban éltek... – az Igor énektől Dosztojevszkijen, Puskinon, Tolsztojon, Dosztojevszkijen, Tarkovszkijon és Suksinon át hatalmas művek állnak előttünk.

Irodalomban, képzőművészetben, zenében. 

Most az utóbbiról.

Óriási énekesük volt az a Dmitrij Hvorosztovszkij, aki igen fiatalon pusztult bele rémítő agydaganatába.  

A szibériai Krasznojarszkban született, 1962-ben, szülővárosában tanult énekelni a helyi művészeti iskolában. Első szerepe szintén városa operaházához köti, Marullóként lépett fel Verdi Rigolettójában.

Moszkvában

Nemzetközi sikere a BBC cardiffi Singer of the World versenyével indult, nemsokára Nizzában Csajkovszkij Pikk dámájában hallhatták, majd 1990-ben már New Yorkban énekelt.

 Aztán jött a MET, a Covent Garden, a berlini és a bécsi opera.

Világhír külföldön, rajongó siker otthon; 2005-ben a második világháború orosz hőseire emlékezve hazájában tartott koncertkörutat. Óriási meglepetés, mikor a moszkvai Vörös téren énekel a másik hatalmas, orosz földről indult sztárral, Anna Netrebkóval. Ami belefért döbbenetes baritonjába, megtanulta; legnagyobb sikere Csajkovszkij Anyeginja.

Gyönyörű, szinte hófehér hajú fiatalember volt, őszülni tizenhét évesen kezdett.

2016. április 2. Budapest. A MÜPA felvétele

2015-ben tumort találtak az agyában, megműtötték, visszavonult, majd visszatért a színpadra. Később már csak koncerteket adott, így 2016-ban a MÜPÁ-ban is. 

Még egy kis boldogság. Aztán... 2017 november 22. Halál Londonban.

A budapesti Művészetek Palotája fantasztikus hely – maga az épület egy csoda, programjuk rendkívül sokoldalú. Az intézmény kiváló operatőri  stábja rendszeresen videóra veszi az előadásokat, egy részük neten a törzstagoknak elérhető, illetve némelyiket a leghűségesebbeknek levetítik. Így történhetett meg, hogy az ezüst-, arany- és platinakártyás közönség előtt, két előadásban lement ezt a felvétel. Hvorosztovszkij orosz és olasz operákból idézett, kísérte a rendkívül magas színvonalú Uráli Szimfonikus Zenekar. A végén, szólóban, úgy énekelt el egy kevéssé ismert orosz népdalt, hogy kicsordult a könny a szemünkből. Mintha már…

Örömmel találtam meg a koncertpalota lemezboltjában  CD-jét, amelyen Rahmanyinov románcait énekli a finn Ivaro Ilja zongorakíséretével. A lemez is finn – de egyszerűen érthetetlen, hogy bár közli a dalok szövegét, angolul és oroszul, az orosz fonetikus?  vagy milyen, latin betűs átírásban olvasható, illetve olvashatatlan. Rejtély.

Akkor most nekiállok keresni a dalokat cirill betűkkel. Konzervatív vagyok?

(Nem hinném. Kevés olyan betűírás van, amely annyira pontosan idézné a hangzó szöveget, mint az orosz. Bocs.)