Bergman
Ha feljövök a Hálóra, a kötelező körök (posta, face, hírek, képek) után mindig a YouTube-nál kötök ki. Ajánlatok sora, általában hasonlóakat dob fel, amik korábban érdekeltek. De most itt egy Bergman-beszélgetés részlete, úgy tűnik, a BBC-s interjúból, utolsó évei, Fårö-sziget.
Négy-öt perc, vetítőterem, egy filmjéből idéz egy beszélgetést Istenről, majd ugyanezt a témát folytatja az interjúkészítővel. Aztán lemezjátszója előtt ül, zenét hallgat, közben a tenger képei, hullámai ablaka előtt.
Ma is megdöbbenek ennek a fantasztikus nyelvnek a zenéjétől. Tulajdonképpen azt
sem tudom, amit most hallok, svéd-e, norvég-e, gondolom, magától értetődő váltással beszélte őket.
De inkább svéd lehet; anyanyelvén tud az ember igazán őszinte lenni.Ha feljövök a Hálóra, a kötelező körök (posta, face, hírek, képek) után mindig a YouTube-nál kötök ki. Ajánlatok sora, általában hasonlóakat dob fel, amik korábban érdekeltek. De most itt egy Bergman-beszélgetés részlete, úgy tűnik, a BBC-s interjúból, utolsó évei, Fårö-sziget.
Négy-öt perc, vetítőterem, egy filmjéből idéz egy beszélgetést Istenről, majd ugyanezt a témát folytatja az interjúkészítővel. Aztán lemezjátszója előtt ül, zenét hallgat, közben a tenger képei, hullámai ablaka előtt.
Nemcsak az egyik legnagyobb volt, aki persze Tarkovszkijt maga elé emelte, mondván „ ... ő végtelen otthonosan mozgott abban a világban, ahová mi csak pillanatokra tekinthettünk be. (Tarkovszkij utolsó filmjét, az Áldozathozatalt itt, ezen a szigeten forgathatta, Bergman legjobb színészeivel).
Az elengedett és elvesztett lehetőségek egyike volt a svéd nyelv. Egri főiskolás koromban még tankönyvet, társalgási zsebkönyvet is szereztem – aztán nem lett belőle semmi, eleget kínlódtam egyébkétn is egyik szakommal, az orosszal. Lusta is, link is voltam... Akkor mentek itthon legfontosabb filmjei, az „alapozómunkák”, a Trilógia (Tükör által homályosan, Úrvacsora, A csend). A Rítus is, a Szenvedély is, a Suttogások, sikolyok már talán később került be. Mindent megnéztünk a templommoziban, a Bródyban.
Bergmannal, Fellinivel, Tarkovszkijjal, Antonionival mintha véget ért volna a film legfontosabb korszaka – mondom ezt akkor és nyilván nagyon hányavetin és igazságtalanul, amikor, évtizedekkel később, megérhettem A Saul fiát. Nem, nem (csak) a nagy díjak miatt, nem. Ezt a filmet mindenek elé helyezem. Több, mint egy szellemi–technikai alkotás. Kibeszéletlen történelmünk, lelkiismeretünk – nincsenek rá szavaim.
És aztán, persze, Bergmannál a sorban érkező, óriási élmények. A varázsfuvola, a Fanny és Alexander, a Jelenetek egy házasságból, az Őszi szonáta, a – és még sorolható, sorolható.
Nagyon nagy élmény ez a néhány perc is. Akit érdekel, nézze meg. Bergman's Wisdom címen megtalálja.
A fotókon Bergman háza; a csoportképen legfontosabb alkotótársaival: Sven Nykvist, Erlnad Josephson, Liv Ullmann; jelenet A varázsfuvolából.



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése