Esterházy, Jordán

Valaki ma feltette a facebookra azt az Aegon-filmet, amit Esterházyról forgattak; benne barátok, írótársak beszélnek róla, néhány nappal, héttel halála után. Időnként őt magát is idézik a filmszerzők; jó volt újra látni.

Ilyenkor, ha újra elvarázsol hangja, személye, nekiáll az ember videókat keresni róla; jó hallani. Egy ismeretlenre bukkanok, illetve tudtam róla, de annyira rossz, hogy ha meg is néztem, kidobtam az emlékezetemből. De lehet, hogy nem is láttam. A lényeg: Búcsúgála a Nemzetiben, Alföldy száműzetésekor. Én ezt csak így tudom felfogni, száműzetés, ilyenkor még dosztojevszkiji, lermontovi, sőt, szolzsenyicini reminiszcenciák is kavarognak bennem. Oka persze a valamikori oroszos képzés nyelvből és irodalomból.

És politika. Persze.

A nemzetis videó kapcsán pedig most rögtön Szombathely, Jordán ugrott be. Meg ez a sűrűn emlegetett szó: einstand. Kőkemény írásaikban Gáti Oszkár is, vagy csak Janisch Attila használja? Hirtelen nem tudom; utóbbi azt is hozzáteszi, hogy ha elvettétek, használtátok, aztán ha nem megy, eldobjátok? Nézem Jordánt az ATV-ben, megrendülten beszél, megrendült a kérdező is, a nézők egy része is, gondolom. A fél kultúrország.

Tönkre lehet tenni. De vajon megtörténhet-e ez Esterházyval? Ki tudja-e sajátítani magának a hivatalos politika? Nyilván nem, sőt, meglepve olvastam annak idején az MMA szűkszavú, korrekt közleményét haláláról. Ne képzeljünk el egy átírt kékharist – bele is halnánk.

Igen, a fiúk mindent letarolnak. Egyik ilyen eszközük éppen az MMA, a Magyar Művészeti Akadémia, élén az ország talán legellenszenvesebb alakjával, akinél még Kerényi is elviselhetőbbnek tűnik, mintha futóbolondsága is csak egyfajta máz, szerep lenne. Persze jó pénzért, kretén könyvsorozatok, döbbenetesen színvonaltalan festmények kiadója, megrendelője, grundolója. De mégis van(?) még értéktudata, s azzal együtt, hogy hét éve mondta: MOST MI JÖVÜNK!, jelen pillanatban kiáll Jordán mellett. Tudja, hogy veszett fejsze nyele ez az egész?!

AZ MMA-t nem is nagyon értem; nem csak azt, hogy létrehozója is volt olyan arrogáns, mint a mai főfő, más kérdés, hogy letett valamit az asztalra, hogy értéket-e, vagy nem, nem tisztem eldönteni. Én mindenesetre herótot (mi az? Hányinger?) kapok házaitól, templomaitól, városátformálásaitól. Majd dönt az idő.

Amit nagyon nem értek, hogy a relatíve valamennyire ismertem szakmáim, végzettségeim, foglalkozásaim olyan figurái jelentek meg körükben – értsd: írók, költők, irodalmárok, esztéták, színészek, fotósok, újságírók, festők  – akiket egyébként nagyon tisztelek, szeretek, olvasok, nézek, hallgatok. Igaz, ez ott egy törpe minoritás, de mégis: mit keresnek ott? Mire adják néma áldásukat? Miért – hadd ne mondjam: mennyiért?

Szóval Jordán. Pest környékén éveken át folyamatosan követtük kaposvári korában őt és a társulatot, vendégfellépéseiket, aztán megadatott, hogy egyszer egy hetet ott töltve több előadásukat is láthattam. Két érzés öntött el. Annak a tudata, hogy milyen biztos kézzel nyúlnak minden nyersanyaghoz és mit hoznak ki belőle, másrészt egyfajta irigység: ilyen helyen lenne jó dolgozni. (Ez utóbbi félig-meddig sikerült, részese lehettem a hazai újságírás tiszta és józan, korrekt és szókimondó tíz-tizenöt évének.)

Jordán. Nem, nem a talpasok lepnek meg. Nem Eperjes, róla már sokan, sok mindent kimondtak most is. Nem is a háttér, a Párt. „Ezek ugyanazok...”

Hanem a szombathelyiek. Kiállásuk – miként persze az országos színészcsoportok, közösségek, társulatok kiállása. Jordán azt mondja, annak az ezer embernek a térre sereglése tette boldoggá – no meg azt is, hogy azon szerencsések közétartozhat, akik még éltükben hallhatták a nekik szóló nekrológokat (emlékezzünk Halász Péter Műcsarnok béli ravatalára… ja, hogy az egy másik Műcsarnok volt még?  Hát igen).

És a másik oldal: valamikor így mondtuk, a bérkutyák. Az oly szimpatikus szombathelyiek által választott képviselő-testület másik fele. Sokan szégyenkezünk most helyettük.

Persze Eperjes is… de nagy csalódás. Szeretném, ha felsorolná mindazok nevét, akiket Jordán és bandája megkörnyékezett. Kíváncsi lennék, kik ők – vagy kiket is rágalmazott? 

Többször nyilatkozott mély vallásosságáról – amihez persze semmi közünk. Éppen azért milyen alapon beszél róla? De ha már mély vallásosság, s ha már papot visz magával szószólónak, imatársnak, mit tudom én minek Rómába, majdan az Úr elé is azzal menjen. Lesz szüksége segítségre.

*

Fotók: Esterházy Péter Kertész Imrével - nem tudom, kinek a zseniális képe; a netről;

Jordán Tamás esztergomi diákok százaival, helyi polgárokkal a Bazilika előtt, Babits Esti kérdés című művének közös elmondásakor; saját felvételem.